2 Corinthians 1
1 Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akaratából és Timótheus atyánkfia az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van mind a szentekkel együtt, akik Ahájában vannak:
2 kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
3 Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalomnak Atyja és minden vigasztalásnak Istene,
4 aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba esetteket azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket.
5 Mert amint bőven kijutott nekünk Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vigasztalásunk is Krisztus által.
6 De ha nyomorúságot szenvedünk, a ti vigasztalástokért és üdvösségtekért van az. Ha vigasztalásban van részünk, a ti vigasztalástokért van az, amely ugyanazoknak a szenvedéseknek elviselésére ad erőt, amelyeket mi is szenvedünk.
7 És a mi reménységünk erős felőletek, mert tudjuk, hogy amint társaink vagytok a szenvedésben, úgy a vigasztalásban is.
8 Mert nem akarjuk, atyámfiai, hogy ne tudjatok ama nyomorúságunk felől, amely Ázsia tartományban esett rajtunk, hogy igen nagyon, erőnk felett megterheltettünk, úgyhogy életünk felől is kétségben voltunk.
9 Sőt úgy éreztük, hogy kimondották ránk a halálos ítéletet, hogy ne magunkban bizakodjunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat,
10 aki ilyen nagy halálos veszedelemből megszabadított és meg fog szabadítani minket. Benne reménykedtünk, hogy ezután is meg fog szabadítani,
11 ha ti is velünk együtt munkálkodtok az értünk való könyörgésben, hogy sok ajakról szálljon fel érettünk sok ember hálája az irántunk tanúsított kegyelemért.
12 Mert a mi dicsekedésünk ez: lelkiismeretünk tanúskodik, hogy mi Istentől nyert szentséggel és tisztasággal, nem testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképen pedig közöttetek.
13 Mert nem írunk nektek mást, csak amit olvastok vagy meg is értetek, sőt remélem, hogy meg fogjátok érteni mindvégig,
14 ahogy némi részben már meg is értettetek minket, hogy mi a ti dicsekedéstek vagyunk, mint ti is a miénk a mi Urunknak Jézusnak a napján.
15 És én ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni, hogy másodízben részesüljetek kegyelemben
16 és tőletek át akartam menni Macedóniába, és Macedóniából ismét visszatérni hozzátok, hogy azután ti segítsetek tovább az utamon Júdeába.
17 Mikor tehát ezt terveztem, Vajjon könnyelműen cselekedtem-e? Vagy amit elhatározok, test szerint határozom-e el, hogy nálam egyszerre legyen az igen igen és a nem nem.
18 De Isten a tanúm, hogy a mi hozzátok intézett beszédünk nem egyszerre igen és nem.
19 Mert az Isten Fia, Jézus Krisztus, akit köztetek mi hirdettünk, én, Szilvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem benne az igen valósult meg.
20 Mert Istennek valamennyi ígérete őbenne lett igen és ő általa ámen az Istennek dicsőségére mi általunk.
21 Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az,
22 aki el is pecsételt minket és a Lélek zálogát adta szívünkbe.
23 Az Istent hívom bizonyságul akár magam ellen is, hogy irántatok való kíméletből nem mentem el eddig Korinthusba.
24 Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek; mert erősen állotok a hitben